Magyarverések a Délvidéken, Erdélyben, a Felvidéken, kommandós roham a magyar futballszurkolók ellen 1992-ben és 2008-ban, és a magyar reakciók: zászlóégetés, falfirkák, gyalázkodó transzparensek. A Kárpát-medencében újra él és virul a sovinizmus, a világhódítók legnagyobb megelégedésére.
Addig, amíg a Kárpát-medence népeinek azon rétegei, amelyek még nem közönyösek saját nemzetük sorsa iránt, az egymás iránti gyűlölet foglyai a zsidó-szabadkőműves világhódítók még kevesebb ellenállásba ütköznek programjaik végrehajtása során, mely program a Kárpát-medence nemzeteinek kiirtása. Tehát aki soviniszta, legyen az akár magyar, akár szlovák, szerb vagy román nem a saját nemzetének érdekeit, hanem a világhódítókat szolgálja.
A Kárpát-medencét nem uralhatja egy nemzetállam, itt minden nemzetnek, amely az elmúlt évezred során kultúrát tudott teremteni, helye van, ezek a nemzetek, ahogy Szálasi Ferenc megfogalmazta élet, társ és sorsközösséget alkotnak. A középkor folyamán együtt vették fel a küzdelmet az idegen hódítókkal szemben, jelenleg megmaradásuk egyik kulcsa lehet az újra egymásra találás.
A Kárpát-medence természeti, gazdasági és kulturális egység is volt, és még lehet is, de ehhez a sovinizmusnak meg kell szűnnie és át kell adnia a helyét a konnacionalizmusnak és Birodalmi Ideának.
1920. június 4-e a Trianoni békediktátum aláírása beteljesítette a szabadkőműves felforgatók céljait, szétdarabolták a Szent Korona országait. Céljuk soha nem volt más, a demokrácia, a népek önrendelkezése, csak a lefedő propaganda részét képezték, mint ahogy ma sincs másképp. 1917 januárjában és júniusában a Grand Orient szabadkőműves páholy két ülést tartott Párizs mellett. Ezeken az üléseken elhatározták a Népszövetség, a mai ENSZ elődjének létrehozását, valamint tárgyaltak a világháború után létrehozandó új államok határairól. Már a XIX. század második felében is születtek olyan szabadkőműves eredetű térképek, ahol az ábrázolt határok szinte pontosan megegyeznek az 1920-ban meghúzott határokkal, tehát ezek a térképek is bizonyítják, hogy a világháború lezárásakor szó sem volt igazságtételről, népek önrendelkezéséről. Az I. világháborút a szabadkőműves felforgató erők robbantották ki abból a célból, hogy elpusztítsák a Tradícióhoz még különböző szinteken kötődő közép és kelet-európai monarchiákat. Mivel önmagában a háborúval nem érték el céljukat, ezért volt szükség a polgári demokratikus és kommunista felforgató forradalmakra Oroszországban, Németországban, Ausztriában és Magyarországon.
Magyarországon ezt a két fázist a Károlyi és a Kohn Béla vezette forradalmak jelentették, melyek eredményei a hadsereg tönkretétele, az ország szétdarabolása lettek.
A Magyar Királyság szétdarabolásának három fő oka volt. Az első az, hogy megsemmisítsék az egyik közép-európai monarchiát, amely évszázadokon át volt a kereszténység védőbástyája.
A második az, hogy a nyugati szabadkőművesek kielégítsék közép-európai szövetségeseik területi igényeit, akkor Románia, Csehország és Szerbia elnöke is szabadkőműves volt. (akkor is) A harmadik ok pedig az, hogy a zsidóság megszállandó területnek tekintette és tekinti a Kárpát-medence központi területeit. Herzl, a cionizmus budapesti születésű atyja először nem Palesztinában, hanem itt a Kárpát-medencében kívánta létrehozni a zsidó nemzetállamot, Izraelt.
A zsidóság nem is csinált titkot hódító törekvéseiből, íme, egy 1910-ben megjelent felhívás, amelyet az Alliance Izraélite nevű szervezet tett közzé a Russischen Invaliden nevű lap 285. számában:
„Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek, fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek, fáradozzatok, hogy minden keresztényt elűzzetek, és teljesen úrrá legyetek. Törekedjetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyetek. Ha erre nem volna elegendő anyagi eszközötök, a párizsi szövetségünk minden erővel segíteni fog titeket. Erre a célra szövetségünk máris gyűjtéseket rendez és az adományok váratlan bőséggel folynak be pénztárunkba azzal a céllal, hogy a galíciai és magyarországi területeket a galíciaiak és magyarok kezéből kiragadjátok, és hogy azok kizárólag zsidó kézre kerüljenek. Az egész világ tőkései erre a célra nagy összeget áldoznak s egyesülnek, hogy ezt a célt a legrövidebb idő alatt elérhessétek!”
A zsidóság hódító törekvése folyamatos, a XIX. század második felétől az új honfoglalók fokozatosan nyomultak be a gazdaság, a sajtó, a szellemi élet területeire és ez a folyamat az ún. rendszerváltás után új lendületet kapott: plázák, egyéb bevásárlóközpontok, lakóparkok épültek és épülnek, kereskedelmi média, ezek mind a zsidóság egy-egy újabb hadállása, újabb meghódított területe.
De nemcsak csonka-Magyarországot veszélyeztetik a zsidó uralmi törekvések, megjelentek az elszakított területeken és a szomszédos országokban is, mint a nemzetközi tőke képviselői. S ez alól Szerbia sem kivétel, amely a térség országai közül a legtovább volt képes szembeszállni a globalizációval és a mögötte álló hódítókkal. S ezért a szembeszállásért büntetésül elrabolták a szerbektől ősi földjüket, Koszovót, mert ne legyenek illúzióink, a döntéshozókat nem az albánok emberi jogai motiválták, hanem az, hogy létrehozzák a globalizáció és az USA egy újabb bábállamát, ezúttal a Balkán szívében.
A Kárpát-medence népeinek rá kell ébredniük, hogy a sorsközösség ma is létezik, ugyanazok a veszélyek fenyegetik mindegyik nemzetet, a globalizáció és az azt vezénylő zsidó térhódítás, továbbá a globalizáció egy másik hozadéka a közeljövőben várható bevándorló invázió és a már jelenleg is óriási problémát jelentő cigánykérdés.
A Kárpát-medence nemzetei a kihalás felé haladnak, ezért a megmaradásuk érdekében újra fel kell vállalniuk, újra élővé kell tenniük a kárpát-medencei sorsközösséget.
Ennek első lépése egy nemzetiszocialista, szélsőjobboldali elit megszületése, mindegyik nemzet keretein belül, amely szellemi elitek aztán párbeszédet folytathatnak egymással.
Ez bizonyos mértékben már ma is működik, egyes NS koncerteken, megemlékezéseken (Becsület napja) együtt vesznek részt a Kárpát-medence nemzeteinek NS fiataljai.
A 2008. novemberi dunaszerdahelyi magyarellenes rendőrroham előtti hetekben magyarul is olvasható volt az a nyilatkozat, amelyet szlovák nemzetiszocialista szervezetek tettek közzé, amelyben a nemzetiszocializmussal összeegyeztethetetlennek nyilvánítják a sovinizmust és az ellen való fellépésre szólítanak fel.
Dunaszerdahelyen nem a szlovák nemzet támadt a magyar nemzetre, hanem a szlovákokat uraló ZOG által vezérelt rendőrség, a magyar nemzeti radikális és NS futball szurkolókra ezzel újabb soviniszta hullámokat kavarva mindkét nemzeten belül, továbbá újabb éket verve a két nemzet közé.
A zászlóégetés, a szlovák ellenes rigmusok és megnyilvánulások, továbbá a magyarországi ZOG bábjához eljuttatott követelés, hogy védje meg az elszakított magyarságot, elhibázott reakciók voltak.
A magyar szélsőjobboldali elit egyik küldetése az, hogy szembenézzen a magyarság hibáival és bűneivel, amelyek egy évezred után méltatlanná tették a Kárpát-medence vezető népének szerepére, a nemzetiségekkel szembeni gőggel, a sovinizmussal, a meghódolással a zsidó kapitalizmus sajtó és szellem előtt.
Le kell számolnunk a klebersbergi „kultúrfölény” típusú teóriákkal, a „jóléti sovinizmussal” amely nemcsak például a románság felé irányul, hanem az erdélyi magyarság felé is.
A „jóléti sovinizmus” tökéletes példája annak, miféle torzulások mentek végbe a magyarság önképében.
A nemzeti radikalizmus és a sovinizmus alternatívái, melyekkel a „Trianon problémát” kezelni és megoldani akarják, járhatatlan utak. Az etnikai alapú revízió vagy a fegyveres visszaszerzés illúziók, ugyanilyen illúzió az ENSZ-től vagy az EU-tól várni ennek a kérdésnek a rendezését. Ezek a szervezetek azon szervezetek és érdekcsoportok egyenes ági leszármazottai, akik véghezvitték a Magyar Királyság szétdarabolását, másrészt ezek a szervezetek a globalizációt vezérlő háttérhatalom „fedőszervei”. A magyarság ezer éven át volt a Kárpát-medence vezető népe és újra azzá kell válnia, ennek első lépése, hogy lerázza magáról az illegitim ZOG igáját, ezzel példát mutatva a Kárpát-medence többi nemzetének is.
A jövő útja a párbeszéd a nemzetiszocialista elitek között. A magyar szélsőjobboldali elit eszméi a Szent Korona tan, a konnacionalizmus és a Birodalmi Idea.
